Stephen King: A kívülálló – kritika
A regény alapvetése egy kőkemény tény, amely olyan megdönthetetlen, mint a gravitáció: egy ember nem tartózkodhat két helyen egyszerre.
Stephen King lenyűgöz. Itt sikerült egy 200 oldalas történetet 500 oldalas sztorivá varázsolnia azáltal, hogy hosszan tartó üldözésbe vezetett minket, miközben szinte mindenről dumál. Bár néha egészen untatott, mégsem tudtam letenni a kezemből.
Ha azért akarod elolvasni, mert szereted a rejtélyeket és thrillereket és mindenfele ajánlották a kategóriák bestseller listáin: ne fáradj vele. Nem igazán való annak, aki régimódi rejtélyes történeteket keres. De ha rajongsz King lassú, aprólékosan kidolgozott kúszó-mászó történetmeséléséért a hátborzongató jó dolgokig, sok jellemrajzzal tűzdelve, amelyre valószínűleg nem volt szükség, és fel akarsz dolgozni 300 oldalt, amelyet ki lehetett volna vágni, de mindig lenyűgöz a végeredmény, akkor lépj erre az útra.
Úgy hangzik, mintha negatív lennék, de King csak a saját magát hozza. Elhúzza a dolgokat, kidolgozza az apró cselekmény pontokat és minden szavával sikerül szó szerint olvasók millióit lekötni. Felébredtem kora hajnalban és azon kaptam magam, hogy a könyvért nyúlok, és hunyorogva nézek rá a sötétben. Nem tudok visszaaludni.
Könyvespolc
Stephen King
Stephen King több mint ötven éve ír. Ez idő alatt ötvennél is több regénye jelent meg, és eladásai már 400 millió példány fölött járnak. Ez önmagában is lenyűgöző. Valószínűleg ő volt a világ legkelendőbb írója, amíg JK Rowling felülmúlta őt Harry Potter könyveivel.
Figyelem, a bejegyzés spoilereket tartalmaz! Nem írok be túl sok részletet, nehogy tönkretegyem örömét és felfedezését, de mindenképpen ennek tudatában olvass tovább!
A sztoriról
A Kívülálló (Outsider) felállít egy forgatókönyvet, amely azonnal felkeltette az érdeklődésemet – egy gyermek elleni szörnyű bűncselekmény (ezennel figyelmeztetlek a szexuális erőszakra); minden bizonyíték egy emberre mutat. A férfinak megkérdőjelezhetetlen alibije, ami több órányi távolságra helyezi őt a helyszíntől a bűncselekmény elkövetésekor. Szóval… mi itt a helyzet? Terry Maitland egy ártatlan ember, akit szörnyű bűncselekménnyel vádolnak? Vagy tökéletes alibit épített magának? És ha igen, miért hagyott annyi magára mutató bizonyítékot?
Ennek a regénynek a legelső vonása egy hatalmas rendőri tévedés az igazságszolgáltatás, a tisztesség, a protokoll és az eljárás tekintetében. Bármilyen erős bizonyítékkal is rendelkeznek, a rendőrségnek nem szabad letartóztatnia valakit anélkül, hogy először kihallgatta volna és ellenőrizné az alibijét. Diszkrétnek kell lenniük ezzel a letartóztatással és nem valami nyilvános show-ként kell csinálni, mintha a rendőrség egy showbiznisz vállalkozás lenne.
Mit tehet a rendőrség, ha bebizonyosodik, hogy a gyanúsított pontosan egy időben két helyen tartózkodik, az egyik helyen bűncselekményt követ el, a másikon pedig tv közvetítéssel ellátott nyilvános konferencián vesz részt? A következmények drámaiak a könyv egész ideje alatt, mivel a kerületi ügyésznek, bizonyos William Samuelsnek a végén nyilvánosan kell hazudnia, hogy elfedje a hibáit, és egyúttal helyrehozzon néhányat.
A legrosszabb ebben a helyzetben az, hogy a gyanúsítottat meggyilkolják a bíróság lépcsőin, az ügyvédjét is lelövik, de még az ügyvéd asszisztensét is. Vagyis a gyanúsítottat áldozattá tették és akinek védenie kéne nem képes rá. Bár a feszültség, beleértve a természetfeletti részét is, meglehetősen érdekes és magával ragadó, a szörny pusztulása nem olyan nagy esemény, és mindannyian tudjuk, hogy a szörnyek soha nem pusztulnak el teljesen, a végük mindig egy új kezdet.
Stephen King stílusa
Imádom, ahogy King behatol a mindennapi emberek és családok elméjébe. Horror történeteket alkot a hétköznapokból, a kisvárosiak kisvárosi életéből és olyan kérdésekből, amelyeken valószínűleg mindannyian elgondolkodtunk – van-e élet a halál után? Mi lenne, ha visszamehetnél az időben? És ebben az esetben mi van akkor, ha a bűncselekmény minden bizonyítéka valakire mutat, aki nem tehette meg? Mi van, ha olyan bűncselekménnyel vádolnak, amit nem követtél el?
Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy ez egy Stephen King könyv és nem az átlagos thriller, úgyhogy készülj fel arra, hogy a világunk és a természetfeletti közötti határ kissé elmosódik.
Mint a legtöbb King-történet, ennél is nagyon jól éreztem magam az olvasás során. „Szórakoztató” amennyire ez a szó egy ilyen jellegű történetre illik, főképp a hátborzongató árnyékember miatt, de nem igazán okozott álmatlan éjszakákat a rém kiléte.
Stephen King – A kívülálló
A hivatalos leírás (forrás: lira.hu)
“A Mr. Mercedes – Aki kapja, marja – Agykontroll trilógia után Stephen King – vagy ahogy rajongói világszerte emlegetik: a Mester – ismét egy hátborzongató thrillerrel hozza rá olvasóira az álmatlanságot.
Az oklahomai kisváros, Flint City egyik parkjában brutálisan megerőszakolt, meggyilkolt és megcsonkított holttestre bukkannak. Az áldozat Frank Peterson, egy fehér fiúgyermek, életkora 11 év. A felfoghatatlan tett elkövetője pedig szemtanúk állítása és több, cáfolhatatlan bizonyíték szerint Terry Maitland gimnáziumi irodalomtanár és baseballedző, azaz T. edző, egy mindenki által ismert, köztiszteletben álló ember, két kislány édesapja.
Ralph Anderson nyomozó letartóztatja az edzőt, méghozzá a lehető legmegalázóbb módon: a Maitland csapata számára kulcsfontosságú meccs közben, a szurkolósereg szeme láttára. Anderson indulata érthető: az ő kamasz fia is T. edző keze alatt tanulta a sportot.
Az igazságszolgáltatás folyamatában azonban fennakadást okoz, hogy Maitlandnek kikezdhetetlen alibije van: szemtanúk, ujjlenyomatok, sőt DNS-minta igazolják, hogy a gyilkosság idején egy másik, távoli városban tartózkodott. Anderson nyomozónak segítőtársaival együtt választ kell találniuk a kérdésre: hogyan lehet ugyanaz az ember egyszerre két helyen?
A rejtély megoldása Kinghez méltóan egyszerre hihetetlen és kétségbevonhatatlan, bármennyire sokkolja is azokat, akik egy texasi barlang mélyén végül szembekerülnek vele”
Történetmesélés Stephen King módra
Zseniális történet, pörögnek az események, erős pillanatok és nagyon vizuális leírások, sajátos karakterek… majd a könyv közepe felé az egész leül, lelassulnak az események. Belekerülnek olyan történetszálak, amikből nem következik semmi, olyan belső monológok vagy párbeszédek, amik a könyv végére értelmetlenné válnak. Mintha King elunta volna a saját történetét, pillanatok alatt lezárja az egész sztorit, más szóval kissé sután összecsapja egy átlagos befejezéssel.
Már rögtön az elején ki kell ábrándítsam a King-fanatikusokat, ez a kötet nem érte el a megszokott borzongás faktort nálam. Adott egy brutális bűntény, aminek a megoldásáig egy szakadéknyi semmi van. Ezt a semmit nem sikerült a szokásos módon feltölteni hidegleléssel, sem érdekes történettel, gyakorlatilag a regény utolsó harmadában pörögnek fel az események, kezdődnek az igazi csavarok. Ennek ellenére nagyon az volt az érzésem, hogy a végét összecsapta, a szálakat elvágta, a karakterek halála gyakorlatilag csak egyszerűsítés miatt történt és nem azért, hogy fokozza az izgalmat.
A karakterek
Az első pár fejezetben a nevek és helyszínek csak úgy ömlenek, amik zavaróak és nehezen követhetők, tekintve, hogy nincs még mihez kötni őket (jó részét később sem fűzi bele a történetbe, szinte feleslegesek voltak). A karakterek lelki (felszínes) évődésére több időt szán, mint a borzongás felépítésére. A karakterek középszerűek, senkivel sem tudok igazán együttérezni, senkiért nem tudok igazán aggódni vagy izgulni, ugyanakkor mégis valahogy mindig magába ránt a könyv. Holly Gibney egészen érdekes sajátos pszichés problémáival és mániáival talán az egyetlen, aki kissé kiemelkedik.
A Kívülálló karaktere kidolgozatlan, annak ellenére, hogy nagyon szemléletesen leírja a külsejét nem igazán lehet tőle félni és az undor sem száz százalékos. A motivációja sem támasztja alá teljesen a gonoszságát, mivel a mérleg egyik serpenyőjébe kerülnek a rémségek, a másikba pedig az, hogy ezek elkövetése gyakorlatilag a túlélése eszközét jelentik. Ösztönnek nem éppen nevezhető, de a túlélés miatt elkövetett bűnös cselekedetek valahol mintha felmentést kapnának ezáltal.
Ez bizony zavar, mert ha horror és thriller, akkor vagy féljek valakitől, vagy higgyem el, hogy a bennem lakozó gonosztól kell félni. Itt egyik sem valósult meg.
A gonosz
King minden könyvének vannak jellegzetes elemei, ilyen a széthullóban lévő kisvárosi család, depresszió, horror és misztikum, thriller és kegyetlenség.
A misztikum bevonása ebben az esetben úgy érzem nem tett jót sem a történetnek, sem a karaktereknek. Valahogy az volt az érzésem, hogy a természetfeletti túlságosan a könyv utolsó szakaszába volt sűrítve, sokkal jobban élveztem volna ezt a szálat, ha már lényegesen korábban történnek egyértelműbb utalások a főgonosz személyére. Vagy legalábbis nem tartja fenn ennyire sokáig azt az érzést, hogy a tettes egy rettenetesen fifikás és gonosz ember.
Néhány részlettől eltekintve simán belefért volna, hogy az elkövető minden esetben egy ember, ugyanaz a személy. Így a bűncselekmények és a bújkálással töltött évek leleményessége is sokkal érdekesebb lett volna. Olyan érzésem van, mintha ez lett volna az eredeti cél, majd túlságosan sok elvarrandó szál maradt volna és egy démoni lény bevonásával mindent meg lehet magyarázni…
Ennyi energiát fektetett abba, hogy felépítsen egy ősi, erőteljesnek szánt, végtelenül gonosz Kívülállót, akit azonban pikk-pakk el lehetett pusztítani. Nevetséges véget szánt neki az író, a rémtettekhez méltatlant, nem volt meg az egyensúly. A Kívülálló halála utáni végső oldalakra több időt és energiát szán, mint a vele való megütközésre. És mégsem tudtam letenni. Van benne valami, amiért érdemes rászánni az időt.
Stephen King - A kívülálló
Könyvértékelés
Általam olvasott verzió: Európa Könyvkiadó Kft. (2019), 503 oldal, ISBN: 0919000057634
Értékelés
Történet: 10/6
Karakterek: 10/7
Végkifejlet: 10/4
Olvashatóság: könnyen emészthető, könnyen olvasható
A kívülálló HBO sorozat
A megvalósítás
Stephen King leginkább az olyan horrorsztorikról ismert, mint a Carrie, az AZ és a Ragyogás. Az első két epizód alapján a Kívülálló egy klasszikus King-történet, szerkezetében és hangnemében inkább gyilkossági rejtélynek tűnik, mint horror történetnek. A sorozat hűséges a regény szárazon zord hangvételéhez.
Az első két epizód nagyjából úgy játszódik, mint a könyv eleje, lassan feltárva a rejtélyt: Frankie Peterson holttestének felfedezése után a tanúk a helyi edzőt, Terry Maitland-et (Jason Bateman) kötik bűncselekményhez. Észrevették, amint felvette a gyereket a kisteherautójával, majd később vérrel borítva látták. A tetthelyet elborítják az ujjlenyomatai és a vére. De Maitland-et videóra is rögzítették egy teljesen másik városban órákra a helyszíntől. Abban az időben amikor a bűncselekményt elkövették, egy tanári konferencián vett részt számtalan kollégájával.
Vélemény
Azok után mennyire beharangozták, majd az HBO minisorozatot is készített belőle (https://www.imdb.com/title/tt8550800/) , sokkal többet vártam a Kívülállótól. A könyv végére érve azt reméltem az adaptáció jobb lesz, ez részben talán megvalósult. Bizonyos jelenetek kidolgozottabbak és beszédesebbek, mint a könyvben, de a lezárás itt sem sikerült valami fergetegesre.
Nem mertek igazán kockáztatni, semminek nem volt igazán erőteljesen misztikus vagy drámai kerete. Nem mondanám azt, hogy a könyv jobb, mint a sorozat. Inkább kiegészítik egymást. Hozzá kell tennem, hogy a színészek játéka nagyon hiteles, a szereplőválogatás úgy érzem remekelt, mindenki nagyon beleillett a környezetbe és a szerepébe. Sorozatokhoz és thrillerhez szokott, tapasztalt színészek kapták a főbb szerepeket, így ez talán nem meglepő. De akkor is hiányérzetem van.
Ebben a történetben oly sok kritikus haláleset szinte teljesen párbeszéd nélkül történik, hogy még az állandó King olvasó számára is megnehezíti a nyomon követést, amennyiben előzetesen nem jutott a könyv végére. Azonban meglehet, hogy nagyon hosszú idő óta Stephen King egyik legjobb adaptációja a televízió számára. Furcsán kettős érzelmeim maradtak mind a könyvvel, mind a sorozattal kapcsolatban.
